Mindig mindannyian várunk valamire - hogy hétvége legyen, hogy végre kijárjuk az iskolát, hogy nyár legyen újra vagy hogy betöltsük a 18-at. Mindig csak várunk, s ebben az a szomorú, hogy közben elfelejtjük, mekkora ajándék is a perc, a pillanat.. Le lehet élni úgy egy életet, hogy mindig csak várunk valamire, azonban egyszer csak lesz egy utolsó napunk - s akkor mit fogunk csinálni? Várunk majd egy olyan holnapra, ami sosem jön el?