Mikor azt mondom, "nem akarok beszélni róla", akkor igazából nagyon is nyomja a lelkem a dolog de nem találom a megfelelő szavakat. Mikor nagyon csendes vagyok, az azért van mert túl sok mondanivalóm lenne és mindent egyszerre akarok rád zúdítani és nem tudom hol is kezdjem. Ha 5 perce nem vagy mellettem már hiányzol, ugyanakkor valahogy azt is szeretem ha külön vagyunk és mindketten a saját utunkat járjuk. Szeretem, hogy sok olyan dolgot kedvelsz Te is, amit én is, de imádom benned azt is, hogy ennyire különbözünk.. Tele van a fejem ilyen gondolatokkal, emlékekkel Rólad, félelemmel és törődéssel és azzal, hogy vajon milyen lesz a jövőnk.. lesz-e jövőnk?