Néha olyan jól esik sírni egy kicsit.. behúzni a függönyt, ráülni az ágyra, felvenni a fejhallgatót, kikapcsolni a külvilágot, zenét hallgatni, közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel, tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal, aki (és ami) benned van. Majd letörölni a könnyeid, megnyugodni s tudni, hogy soha nincsen soha!