Vannak az életünkben olyan apró pillanatok, amelyekről -miközben még javában zajlanak- tudjuk, hogy sohasem felejtjük majd el. Ilyen lehet egy csók, egy jóleső beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene.. s miközben átéled, egy belső hang halkan azt suttogja valahol benned: 'szívd magadba mélyen ezt az élményt, örökítsd meg és raktározd el, mert ebből kell majd táplálkoznod egy életen át!' Ne felejtsd el! Ide vissza kell találnod - mindig.

Az vagy, akinek mutatod magad, ezért vigyázz, kinek látszol! Ha nem magad adod, akkor nem téged fognak igazából megismerni, viszont téged fognak utálni amikor rájönnek, hogy csak megjátszottad magad..

Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk az állást vagy azt a személyt, aki helyrehozza az életünket. Dea boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél! Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó.. Jön-megy, így van ez rendjén. Szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször lennének boldogok! :)

Ahogy minden rosszban rejtőzik valami jó, úgy minden “hagyj békén” mögött ott van az, hogy “szükségem van rád”; minden “nem félek” mögött megbújik az, hogy “vigyázz rám”; minden bezárult ajtó után kinyílik egy ablak, és minden könnycsepp után egyszer majd mosoly ül az arcunkra

’ A probléma az, hogy mindannyian álomvilágban élünk, örökké a múltba, vagy épp a jövőbe nézünk, ahelyett hogy élveznénk a jelen pillanatot. Igaz, hogy a mának élni olyan, mint egy drótkötélen egyensúlyozni - mindenképpen leesünk olykor, de gyakorlattal egyre tovább tarthatjuk meg az egyensúlyunkat. Úgy kellene élnünk életünk minden egyes napját, hogy a legjobban érezzük közben magunkat a bőrünkben. És ha holnap vége mindennek, akkor is elégedettek legyünk magunkkal! ‘

".. amit mondani készülök, valószínűleg a legönzőbb dolog, amit életem során valaha mondtam. De ki kell mondanom, egyetlen egyszer, csak hogy tudd: szeretlek, Elena. És mert szeretlek, nem lehetek önző veled. Én nem érdemellek meg téged, de a testvérem igen. Istenem, bár ne kellene ezt elfelejtetnem veled.. de ez így lesz helyes"
[Damon Salvatore]

már csak pár nap és végre új évad.. ki várja még? (rajtam kívül :D)

Ismerős érzés? Mikor egész nap azt várod, mikor hív fel, vagy mikor ír neked.. csak vársz, de nem történik semmi.. és Te végig arra gondolsz, hogy biztosan nem tud, de az sosem fordul meg a fejedben, hogy esetleg nem akar..!

... és olyan ez, mint mikor belép az életedbe egy különleges valaki, és az egyik feled azt mondja: “még közel sem állsz készen”, de a másik feled egyre csak azt hajtogatja: “maradj vele örökké” <3

Életem minden egyes pillanatában szól idebenn egy dal. Lehetek boldog, vagy akár szomorú, egy biztos: mindig van hozzá háttérzene. Sajnos nagyon kevesen képesek meghallani a dalomat, de talán ez nem is fontos.. a lényeg, hogy én halljam. Mindenkinek meg van a maga saját dala. Néha, nagyon ritkán azonban észreveszem, hogy más is ugyanúgy ‘táncol’, ahogyan én. Olyankor közelebb lépek hozzá, elmosolyodom, kézen fogom és igyekszem nem elereszteni többé. Hiszen nincs is varázslatosabb annál, mint amikor ugyanaz a dal csendül fel két emberben. :)

Nagyon rossz érzés, amikor Te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné. Amikor hiába tennél meg bármit, ő egyszerűen nem szeret téged.. nem téged szeret. Akár akarjuk, akár nem, végül mindig rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy ‘talán sose bocsát meg nekem’. Mások attól, hogy ‘talán túl közel engedem magamhoz’. Néhányan attól, hogy vajon ‘el tudna küldeni?’. A világ valójában annyira félelmetes hely, s még rettenetesebbnek érezzük, ha egyedül kell szembe néznünk a félelmeinkkel.

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. Világunk kimondatlan és íratlan törvénye az, hogy véletlenek márpedig nincsenek; mindennek oka van. Hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. De nem mindig örömteli ez.. mert semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor a leginkább vágyunk rá, s ez a rendetlenség, ez a folyamatos késés bizony sokáig fáj. Néha már azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… hiszen két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, sem később, csak amikor tényleg megértek a találkozásra.

Aki szeret, az sosem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj és úgy élj, ahogy ő akarja, hanem örül annak, hogy a szerelme egy olyan lány, aki tudja hogy mit akar elérni az életben. Aki szeret, az nem fog megfosztani a szabadságodtól, hanem megadja azt. Aki szeret, az nem akar irányítani és korlátozni, helyette inkább erőt ad a nehéz időkben, melletted áll és boldoggá tesz.

’ Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látod a hibáimat, az esendőségeimet, vagy néha a legvisszataszítóbb tulajdonságaimat. Nem azt jelenti, hogy nem látod meg a gonoszságomat, amitől (mint a legtöbb ember) én sem tudtam megszabadulni. Szívvel látni azt jelenti, hogy mindezek mögé nézel bennem, és tudod hogy több vagyok, mint a démonaim! ‘ <3

Ha előkerül a párkapcsolat téma, az emberek többsége bátran állítja: van, aki azért szingli mert nem elég neki egy ember - és van, aki azért mert sokan átverték, kihasználták és fél újra bízni. Ez tényleg igaz, de van még egy típus, egy harmadik, s ez talán a legfájdalmasabb: hogy van, aki azért van egyedül, mert az az ember akiért mindent megtenne, még csak azt sem tudja, hogy létezik..

Az emberi agy a legcsodálatosabb szerv: 24 órában, évi 365 napon keresztül működik, születésünk percétől fogva addig, amíg szerelmesek nem leszünk.. :)

Kedves fiatal lányok!

Íme pár jó tanács: Inkább legyél konzervatív, mint tizenévesen ingyen prosti a particsürhének. Inkább legyél szürke egér, mintsem egy zebra, amin mindenki átmegy. Nem vagy te postaláda, amibe mindenki beleteszi, de fagyi tölcsér sem, amit bárki kinyalhat! Ne legyél ajtókilincs, amit mindenki megfogdos. Legyél kaszinó, ahol csak a szerencsések nyerik el a Jackpot-ot!

Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga. Vagy ha nem a sorsé, akkor arra az emberre kell hagynunk, aki miatt a fájdalmat érezzük.

Ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen és ahol el akarnak felejteni, ott leszel felejthetetlen!..

Ahogy Hérakleitosz mondta: ‘Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba’. Mivel a folyó összetétele egyik pillanatról a másikra változik, a folyó mindig más. A világegyetemben minden állandó mozgásban van - a változás örök, semmi sem állandó. Ha egy pillanat elmúlt, nem hozhatod vissza. De néha.. én néha annyira szeretnék újra ugyanabba a folyóba lépni!