’A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot. Akaraterő, heves érzelmek, bátorság, kalandvágy.. Nem attól lesz öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyit jelent, hogy lemondasz az álmaidról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, de a lelket a lelkesedés hiánya öregíti. A legjobb, amit tehetsz, hogy a megélt éveid helyett inkább az élményeket számolod!‘

’ .. tudod, különlegesnek lenni egy dolog, míg fontosnak lenni már egészen más. ‘Különleges’ az a valaki, akit sosem fogsz elfelejteni az életed során. ‘Fontos’ pedig az, akire egész életedben szükséged lesz. Az élet pont attól olyan nehéz, hogy az esetek többségében ez a két személy nem ugyanaz.. viszont arra, hogy ki különleges, és ki fontos, sokszor csak túl későn döbbenünk rá. ‘

Nem beszélek veled, hiszen ismersz: a ’majd jön, ha jönnie kell’ reménye nekem elég. Szeretlek.. de nem alázkodom meg előtted. Majd hívsz, ha akarsz; csókolsz, ha akarsz; viszontszeretsz, ha akarsz. Már csak Te kellesz hozzá - én minden órában, minden percben hívnálak.

’ Valakit bizonytalanul szeretni olyan, mintha törött üvegszilánkokon sétálnál. Nem akarsz lemondani róla, de a fájdalom egyre elviselhetetlenebb. Aztán jön egy pont, amikor elengeded Őt, és így megszabadulsz a fájdalomtól, de belül üres vagy és vérzik a lelked. ‘

’ Te nem csak egyszerűen itt hagytál és elmentél, hanem szabályosan elfutottál.. de van egy dolog, amit itt hagytál magad mögött. Egy dolog, amire nem tudok rájönni: vajon afelé futottál, amit akarsz? Vagy az elől futottál el ilyen messzire, amit félsz akarni? ‘ 

’ Sokszor a legcsinosabb lányok is csúnyának látják magukat, de megesik az is, hogy a legmagabiztosabb csaj magányosnak érzi magát, vagy hogy az a mindig mosolygós lány olykor sírva alszik el éjszaka - mert bár mindannyian különböző életet élünk, és a napjaink sosem egyformák, van bennünk valami közös: mindannyian ugyanazokkal a démonokkal harcolunk napról-napra ‘

’ ..egyszerűen csak hinni akarok megint. Benned, bennünk, a szerelemben. Hinni szeretném, hogy jó úton járok, és hinni akarom, hogy ha nem is mindig hoztam jó döntéseket, de még van időm rendbe hozni a dolgokat. Hinni akarok, de ehhez reményre van szükségem.. mert bár nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd minden rendbe jön. ‘

’ Mérhetetlenül, eszeveszetten, igazán hiányzol, és ez nem költői túlzás most. Biztosan ismered azt a fajta hiányt, amikor ‘jó-lenne-ha-itt-lenne-valaki-mellettem’ - na, ez nem olyan. Ez annál jóval erősebb, szinte már fáj, hogy nem vagy itt velem. Bár még sosem éreztem ezelőtt, de szerintem ez amit most érzek, nem más mint a tipikus ‘egyszerűen-szükségem-van-rád’ hiányérzet. ‘

’ Csak ültem azon a játszótéren, magamba roskadva, miközben a kisgyerekek ott játszottak körülöttem. Vidáman futkároztak, önfeledten kacagtak, s én egyre inkább szomorú lettem. Bár én is újra gyerek lehetnék, hogy ne is érezzem ezt a fájdalmat, amit most cipelnem kell! Én is csatlakozni szeretnék hozzájuk, velük akarok játszani, csúszdázni, hintázni naphosszat. Csak ültem ott órákig, míg lassan beesteledett, és próbáltam elfogadni, hogy azok az idők elmúltak, és én ehhez a varázslatos játszótéri klubhoz már sosem csatlakozhatok. Felnőttem, és ez azzal jár, hogy el kell fogadnom: a valóság nem mindig örömteli. ‘

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

Mostantól úgy gondolok rád, mint egy egyszerű hétköznapi fiúra, akit bármikor képes lennék szeretni - de nem Te leszel az egyetlen. A mai napig mindig Te voltál az első, a legfontosabb, saját magam elé helyeztem a Te boldogságod, de már nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. A szívem mélyén még mindig reménykedem benned, hogy egyszer majd kettőnkből egy lesz, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém! Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt.

’ Valószínűleg nem fogsz sokáig emlékezni arra a dolgozatra, amit elrontottál, de sohasem fogod elfelejteni azt a személyt, akivel előző este voltál, s aki miatt úgy döntöttél, hogy aznap már nem fogsz tanulni ’ 

Vegyél vissza egy lépést, és vess egy pillantást magadra. Ember vagy.. méghozzá gyönyörű. Bármire képes vagy. Ne utálkozz, mert valaki összetörte a szíved, vagy mert a szüleid elváltak, vagy amiért egy barátban csalódtál.. ne törődj azokkal a dolgokkal, amiket nem tudsz irányítani. Hagyd hogy megtörténjenek, sírj, ha attól könnyebb, majd mikor eljön az ideje, engedd el a fájdalmat. Felejtsd el azokat a dolgokat, amire nem érdemes emlékezni, helyette azokra a pillanatokra koncentrálj, amelyeket sohasem felejtesz majd el. Hagyd, hogy szerelembe ess, mondd el az embereknek, mit jelentenek neked. Találkozz új emberekkel, ne félj őket boldoggá tenni és Te se ijedj meg, ha újra boldog leszel - attól, mert valaki akit szerettél, bántott téged, nem biztos hogy más is ezt fogja tenni. Mindig kövesd az álmaid, és éld meg az életed minden percét, hogy egy nap, mikor visszagondolsz az életedre, ne bánj meg semmit.

’Ne félj attól, hogy hibákat követsz majd el! Ne félj a botladozástól vagy a zuhanástól! Sokszor éppen az jelenti számunkra a legnagyobb örömöt, amitől a legjobban félünk. Talán mindent megkapsz majd, amire vágytál, talán olyasmiket is, amikről álmodni sem mertél. Ki tudja, kit hová sodor az élet.. az út hosszú, de végülis maga az utazás a cél‘

Vajon hogyan kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, mondjak ellent a szívemnek és eszerint próbáljak viselkedni? Lehetséges egyáltalán, hogy egy nap elfelejtem igéző szemeit és azt, ahogyan rám néz, a szívet melengető mosolyát és a hangját, amivel hozzám szólt? Eljön vajon az idő, mikor minden emlék eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalomnak is nyoma vész? Eljön valaha? És ha igen.. mi marad utána?

’ Megfogni egy másik ember kezét ártatlan mozdulatnak, semmiségnek tűnhet, de valójában sokkal többet jelent annál. Az ember számára a kezei a legalapvetőbb eszközök: a segítségükkel alkotsz, érintesz, vagy épp ha kell, fegyverként használod őket. Egy másik ember kezét önként, mindenféle kényszer nélkül megszorítani annyit jelent, hogy arra a kis időre, míg vele vagy, nem hagyod Őt egyedül - összetartoztok. Még ha csak pár percre is, de addig sem kell a világ gondjaival egyes-egyedül szembenéznie, hiszen van vele valaki, aki segít neki ebben.. ott vagy neki Te. 

’ … de néha úgy félek, hogy jönni fog egyszer egy lány, aki azt fogja látni, amit Te látsz és azt hallja, amit Te is hallasz és aki szavak nélkül is meg fogja érteni, amit nekem oly sokszor hiába magyarázol ’

Mikor valami rossz dolog történik Veled, három választásod van. Hagyhatod, hogy meghatározzon, és befolyásolja a hátralévő életed. Engedhetsz neki és hagyhatod, hogy elpusztítson; vagy szembenézhetsz vele és erőt meríthetsz belőle! Bármi is történt, bárhogy is legyen, mindig van választásod.

’ Néha a fájdalom annyira az életed részévé válik, hogy már nem is emlékszel arra a pillanatra, amikor ne létezett volna és azt hiszed, ezentúl örökké tart majd. Aztán egy nap érzel majd valami furcsát, valami mást, amitől szokatlanul érzed magad - és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.. újra.’

A számok viccesek. Mérhetnek Téged, mérhetik az idődet, a teljesítményedet, de mindannyian tudjuk, hogy a lényeg nem ez. Ami számít, az az, hogyan alakítod a dolgaidat. Amit mások hisznek, vagy feltételeznek Rólad, csak egy dolog, és ez a dolog is sokszor hibádzik. Hallottad már azt, hogy ‘a szívet nem lehet megmérni’? Az igazság az, hogy semmit sem lehet mérni.. semmit, ami igazán fontos lenne. A szívet, a vágyat, az eltökéltséget. Azt hiszik mások, nem tudsz megtenni valamit? Elég, ha Te tudod, hogy képes vagy rá. Nem lehet megmérni egy álmot.