Akárhányszor elolvasok egy szerelmes idézetet, egyre csak az jár a fejemben, hogy azok, akiket megérintett a szerelem, vajon tényleg ezt érzik? Tényleg létezik ez a mindent elsöprő szerelem? Hogy amikor meglátják a másikat, a tenyerük izzadni kezd, a hasukban pillangók röpködnek, és a szívük egyre gyorsabban ver? Na és ha igen.. akkor mi van velem? Hol az én szívem? Én miért nem érzek ezekből semmit? Ahányszor eddig szerettem valakit, szinte fuldokoltam a félelemtől, hogy mi lesz, ha egyszer el fog tűnni az életemből. Vagy épp nem tudtam enni a szomorúságtól. Képtelen voltam aludni, és nem bírtam figyelni órán sem, mert folyton Ő járt a fejemben. Nincsenek pillangók, a szívem sem ver gyorsabban. Akkor mégis mi a neve ennek az érzésnek?

Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a Te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogy ha én nem hiányzom Neked, akkor miért is keresselek.. és Te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért.. ebből nem lesz sem ‘happy end’, sem még egyszer szerelem, semmi. Egy ideje már nem voltam benne a tegnapjaidban, s a holnapjaidban sem leszek többé, mert rájöttem valamire, ami eddig is ott volt az orrom előtt.. Te nem akarod, hogy benne legyek. 

‘Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek és soha nem figyelek, mikor hova lépek. Ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha-néha a távolban újra előkerül. Tudom, úgyse lesz az enyém, én mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek csak néznek rám bután, pedig én csak futok.. futok az álmaim után!’

‘elmentél, de jobb ha tudod, nincs bennem harag - réges-régen megtanultam, hogy ami jó, az sosem marad’

‘mert talán csalódás, hogy a mesék nem válnak valóra, de arra még sosem gondoltál, hogy a remény ami belőlük árad tart minket életben kiskorunk óta?’ 

‘játszom a boldog lányt, akit nem érdekel semmi, mégis néha egyetlen szó is képes a padlóra tenni’

‘mondd, te nem félnél valakit annyira akarni, hogy minden más már mindegy legyen az életeben?!’

‘akit nem szeretünk, azt magunkkal, akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk’ 

‘egy szervátültetés kellene, a te szíved az enyém helyére, hogy lásd ahogyan próbál vért pumpálni a reménybe’ 

‘kérlek felelj: szívből szeretsz vagy csak elviselsz? fontos hogy tudjam. azt kérded, miért? azért, mert nem adhatom oda a szívem úgy, ha tudom, hogy te töröd ketté’ 

Tudod mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz? Az, hogy bármennyire is hangoztatod, hogy igaz szerelemre vágysz, a lelked legmélyén igazából rettegsz tőle. A boldogság vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered igazán megélni. Egyre-másra gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk erre a világra, hogy minden életnek célja van. Nevetni születtünk, vagy hogy megcsókoljuk azt, akit igazán szívből szeretünk. Hogy kacagjunk, mosolyogjunk, sírjunk.. túllépjünk és túléljünk - elfogadva a rosszat. Nem kell felejteni, de tovább kell lépni, menni előre, jobbra vagy balra, bármerre! Csak menni. A saját utad Te csinálod magadnak, és Te döntöd el, hogy miből építed. Én szeretetből akarom és bátorságból. Meg akarok élni minden pillanatot, amit az élet ad.  A legjobb tanács, amit adhatok Neked, csak ennyi: szeress, nevess, láss, élj - és soha ne veszítsd el a reményt :)

’ Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Nem mondta soha, de látni lehetett rajta. Mikor rólad beszélt, én óva intettem. Azt mondtam, hogy túl nehéz lenne, lehetetlenség, sőt őrültség.. Azt tanácsoltam, hogy hagyjon Téged és tudod mit mondott? Hogy nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyúttal nehéz is. Tudod, most már örülök, hogy így döntött: ha rám hallgatott volna, élete legcsodásabb dolgát hagyta volna ki! ‘

Anyukám szerint néha túl gyerekesen viselkedem a koromhoz képest, de én nem értem, ez miért probléma - hiszen legyünk őszinték, ebben a világban nem csoda hogy álmodozunk, ha egyszer a valóság megrémít bennünket! Szóval lehet, hogy gyerekes vagyok, de én szeretek a mai fejemmel is meséket nézni, esténként elalvásnál mindig ölelem a plüssmacim és minden alkalommal kívánok valamit, ha hullócsillagot látok, de én így szeretek élni!

Van, hogy az élet kihívások elé állít, és mi sokszor meghátrálunk. Legközelebb, amikor úgy érzed, hogy minden ellened fordult, gondolj arra: a nyílvesszőt is csak úgy lehet a legmesszebbre ellőni, ha minél erősebben húzzuk hátrafelé. Ne nyavalyogj minden apró gond miatt, ne bosszankodj! Inkább gondolj egy-egy akadályra úgy, hogy ez egy újabb lehetőség - csak Rajtad áll, mennyi jót hozol ki a rossz dolgokból!

‘Ha szeretsz valakit, engedd el, s ha ő is szeret téged, akkor majd visszajön hozzád’ - biztos mindannyian ismerjük már ezt a mondást. De belegondoltunk már, mekkora baromság ez?! Ha szeretünk valakit, nem engedjük el, egyszerűen nem adjuk fel ilyen könnyen! Ha megtesszük, ha elengedjük (ráadásul ilyen indokkal), akkor ne csodálkozzunk, ha a másik aztán soha többé nem tér vissza hozzánk.. hiszen joggal gondolhatja: ‘ha igazán szeretett volna, nem engedett volna el’

Sokan mondják hogy nehéz engem kiismerni, én pedig nem tagadom: talán ha tökéletes lennék, nem lenne ilyen nehéz dolguk. De közel sem vagyok tökéletes, sőt. Mosolyt, de könnyet is csaltam már olyan emberek arcára, akik fontosak nekem. Volt, hogy csalódást okoztam és az is megtörtént már, hogy én csalódtam a másikban. Vártam, amikor nem kellett volna, máskor meg elkapkodtam a fontos dolgokat. Hibáztam már sokszor, és megtippelni sem tudom hogy hányszor fogok még, de én ilyen lány vagyok.. közel sem tökéletes, de így vagyok önmagam.  

A kudarcok hozzátartoznak mindenki életéhez. Rossz emlék? Fájdalom? És akkor mi van?! Hagyjuk abba, szálljunk ki, dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, nem bírod már, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell - méghozzá a legnagyobb lángon, épp azért hogy érezd: életben vagy. Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad, és jegyezd meg: az igazán nagy ember sosem próbál menekülni a múltjától, bármilyen sötét is volt az.. hiszen tudja: idővel a vereségeiből így válhat majd diadal.

’ Sokan mondják, hogy nekünk lányoknak csupa jó tulajdonságaink vannak: kedvesek, szépek, megértőek vagyunk - csak hogy párat említsek. Azonban nekünk is van egy óriási nagy hibánk: mi, lányok, annyit de annyit gondolkodunk feleslegesen! Előre aggódunk olyan dolgok miatt, amik még meg sem történtek, viszont rágódunk a múlton, amin már úgysem tudunk változtatni. A valóság helyett álomvilágban élünk, ahol a dolgok még -vagy már- nem léteznek, ám közben elszalasztjuk az egyetlen lehetőségünket: a jelent. ‘

Gyakran érzem úgy, hogy rajtam kívül minden ember tudja, hogy mit akar elérni, és mindenki tisztában van azzal, hogy mire vár - legyen az a következő busz, vagy csak hogy megszáradjon a körömlakkja. Ez a nagy különbség köztem és az emberek többsége között: hogy nekem még csak ötletem sincs, mire várok. Talán a holnapot várom, talán a tegnap után vágyakozom. Talán Rád várok, talán nem. Talán, talán. Ez a rövid szó, ez a pár betű.. azt hiszem, ebbe fogok beleőrülni. 

Életemben először találtam valakit, akitől utálok elválni, akár csak 5 percre is. Találtam valakit, akiből egyszerűen sosem elég. Aki elfogad olyannak amilyen vagyok, és nem akar megváltoztatni, a saját képére formálni. Aki mellett rádöbbentem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat kimondatlanul hagyjuk. <3

A jó alak sose hátrány, de ne légy vele öntelt: másnak is van, ha megdolgozik érte. Az okosság sem tesz pótolhatatlanná, szorgalom kérdése az egész. Gazdag vagy? Mit számít, ha seperc alatt el tudod szórni a pénzt? Közhely vagy sem, az a plusz, az a valami, ami tényleg számít nem más, mint szeretni valakit. Mikor elmondhatod, hogy nem vagy többé félbetépve, mert megtaláltad a lelked másik felét.  

Mondd, veled megtörtént már, hogy hiányzott valaki, akinek nem kellett volna? Hogy ürességet éreztél egy dal hallgatása közben? Hogy szükséged volt valakire, akiről azelőtt még csak nem is feltételezted, hogy számít neked? Táncoltál az örömtől, mikor újra hallhattad a hangját? Mosolyogtál, miközben visszaemlékeztél a nevetésére? Mondd, veled megtörtént már, hogy olyat szerettél, akit nem lett volna szabad?..

Egyszer a filozófiaprofesszor az óráján elmesélt egy viccet, a diákjai felnevettek. Pár perc múlva, a professzor újra elmondta a viccet, ekkor már csak páran mosolyogtak rajta. Az óra vége előtt újra elmesélte a sokadszor hallott viccet, amin már senki sem nevetett. A professzor mosolygott, s így szólt:‘Mint láthattuk, az emberek többsége nem tud nevetni ugyanazon a viccen kétszer; de vajon akkor hogy képesek egy dolog miatt újra és újra sírni?’

Van, hogy hajnali órákig forgolódok az ágyban és tündérmeséket képzelek el, hogy álomra szenderüljek - majd reggel aztán fáradtan összeomlok mikor megvalósul bennem a tény, hogy ezek az álmok soha nem fognak teljesülni! Hidd el, tudom mit élsz át. Tudom, milyen érzés szeretni, de a viszonzatlan szerelmet még inkább ismerem. Ezeket az érzéseket mind elnyomhatod magadban, hogy ne érezz, beállhatsz a sorba te is. De ezzel együtt Te sem leszel más, mint egy összetört szívvel élő lány, aki belefáradt abba, hogy az igazit keresse. 

’ ..összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig, de jobb ha megjegyzed; ez a Te életed, itt és most zajlik s könyörtelenül múlik egyfolytában. Vegyél erőt magadon, és tedd fel a kérdést: tényleg megéri éveket pazarolni olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad? Szerintem tudod a választ. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy olyan dolgokkal foglalkozz amiben örömöd leled - és olyan embereket találj, akik megérdemlik az időd! ‘